A széklethabitus változása és megoldási lehetőségei az intenzív ellátásban

 Breitenbach Zita tanársegéd 1, Kuklis Eszter dietetikus, Szabó Zoltán szakoktató 1, Csölle Ildikó szakoktató1, Dr. Figler Mária egyetemi tanár 1

1Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar, Táplálkozástudományi és Dietetikai Intézet

Absztrakt

A hasmenés és a székrekedés, amely a betegek állapotát és gyógyulását nagymértékben befolyásolhatja, gyakran megjelenő probléma az intenzív osztályon. Vizsgálatunk célja volt, hogy felmérjük az intenzív ellátásra szoruló betegeknél a széklethabitus változásának előfordulását, valamint megvizsgáljuk a lehetőségeket a hasmenés/székrekedés megelőzésében és kezelésében.

Száznegyvennyolc, intenzív ellátásban részesülő beteg kórházi dokumentációját tekintettük át az életkor, a nem, az intenzív ellátás ideje, a táplálás típusa és hossza, az alkalmazott tápszerek, gyógyszerek és egyéb készítmények, a székletürítéssel kapcsolatos adatok, valamint az osztályról való távozás helyének figyelembevételével. A vizsgálatba való bekerülés feltétele az volt, hogy a beteg az intenzív ellátási egységen belül minimum négy napot tartózkodjon.

A betegek az intenzív ellátás keretében átlagosan 9,72 ± 9,07 napot töltöttek. Az ellátás ideje alatt 92,6%-uknál fordult elő hasmenés és/vagy székrekedés. A táplálás típusa és az alkalmazott antibiotikus terápia hatással volt a hasmenés előfordulására és idejére (p<0,05). Az opioid szerek és az ellátás ideje a székrekedés megjelenését nem befolyásolták. A megoldási lehetőségek között probiotikum, rostos tápszer, székletfogó, valamint laktulóz alkalmazása szerepelt.

A hasmenés mellett a székrekedés is probléma az intenzív ellátásra szoruló betegeknél. Kezelésükben a legjobb stratégia a következetes, protokoll által vezérelt, multidiszciplináris megközelítés.

Kulcsszavak: intenzív terápia, hasmenés, székrekedés

A teljes cikk az Új Diéta 2017/5-ös számában elérhető. Amennyiben a teljes cikket nyomtatott formában szeretné elérni itt tudja megrendelni   

  

Change in the habit of producing stools and possible answers to the problems in intensive care unit

Zita Breitenbach assistant lecturer1, Eszter Kuklis dietetitian, Zoltán Szabó vocational trainer1, Ildikó Csölle vocational trainer1, Mária Figler dr. professor1

1 University of Pécs, Faculty of Health Sciences, Institute of Dietetic and Nutrition Sciences, Pécs, Hungary

Abstract

Diarrhoea and constipation, which can have a significant influence on the status and recovery of the patients, are oft-occurring problems in intensive care units (ICU). The aim of our study was to survey the prevalence of alteration in stool habitus in critically ill patients as well as to examine the possibilities of preventing and treating diarrhoea and constipation.

The hospital documentation of 148 patients receiving intensive care were looked over noting the age, gender, duration of intensive care, type and duration of feeding, formulas, medicaments, other preparations administered, data connected with producing stools, and when the patients were released and where.

The inclusion criteria was minimum four or more days spent in ICU. The patients spent 9,72 ± 9,07 days in intensive care as an average. During this period in ICU, diarrhoea and/or constipation occurred in 92,6% of them. The type of feeding and the antibiotic therapy used had an influence on the occurrence and duration of the diarrhoea (p<0,05). The opiates and the extent of treatment had no influence on the development of constipation. Among the solutions probiotics, enteral formula with fibre, antidiarrheals, and lactulose were found.

Besides diarrhoea, constipation is also a significant problem among patients requiring intensive care. The best management strategy is a consistent, protocol-driven multidisciplinary approach.

Keywords: intensive care, diarrhoea, constipation