Forgács Attila dr. habil. egyetemi docens
Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar,
Budapesti Corvinus Egyetem Pszichológiai Központ
Absztrakt
Az emberiség még sosem volt annyira kövér, mint manapság. A reklámok azt üzenik, hogy bárki képes lefogyni, míg a statisztikai adatok rácáfolnak erre, hiszen egyre többen, egyre inkább és egyre fiatalabban híznak el. Habár az elhízás a fogyasztói társadalom testi tünete (az 1970-es évektől tömegesedő probléma), lélektana a történelem előtti időkben gyökerezik. A legelső emberábrázolások 300 ezer éve jelentek meg. Az ezt követő 280 ezer paleolit évben alig változott az emberkép. Az egyetlen motívuma és tárgya egy preverbális vágyképlet: a kövér nő. A paleolit Vénusz (a túlfogyasztó ember) a leghosszabb ideig regnáló – emberre vonatkozó – archetípus. Időről időre búvópatakként kerül tudatközelbe a mesék terülj-terülj asztalkámja, kolbászból font kerítése, mézeskalács háza stb. képzetében. A középkori zabálási utópiáktól Móricz Zsigmond éhenkórász hőseiig a willendorfi vágyképlet mondatott ki: „Csak egyszer jóllakni!” Ugyanezen archetípus aktivizálódik a modern kori elhízás epidemiológiai adatokban, valamint a rendre elbukott fogyókúrás próbálkozásokban is. A modern ember tudatosan fogyni szeretne, míg a benne settenkedő willendorfi gömbölyödni akar.
Kulcsszavak: Paleolit Vénuszok, globesity, szubliminális inger, archetípus, obezitológia
A teljes cikk az Új Diéta 2016/4-es számában elérhető. Amennyiben a teljes cikket nyomtatott formában szeretné elérni itt tudja megrendelni.
The Venus of Willendorf and the archaic layers of eating regulation
Attila Forgács associate professor
Eötvös Loránd University, Faculty of Education and Psychology, Budapest, Hungary
Budapest Corvinus University, Center of Psychology, Budapest, Hungary
Abstract
Humanity has never been as fat as it is today. According to the advertisements, anyone can lose weight, while the statistics indicate that, in fact nobody. More and more people suffer from obesity, younger and younger people gain weight, and they get more and more fat. Although obesity is the symptom of consumer society (becomes a mass phenomenon since the early 1970’s), its psychology roots in prehistoric ages. The earliest depictions of people appeared 300 thousand years ago. In the subsequent 280 thousand Paleolithic years hardly changed portrayal. The only motive and object of these sculptures is a preverbal desire: a fat woman. The Paleolithic Venus (the over consuming individual) is the strongest (most long-lasting) archetype of humankind. It comes close to consciousness from time to time: the image of magic table, the fence made from sausage, the gingerbread house of tales, etc. The medieval utopias of devouring also a form of atavistic desire of Venus of Willendorf: „I wish I could be sated once!” The same archetype is activated in the modern obesity epidemiological data, as well as in the failed weight loss attempts. Modern people want to lose weight consciously, while the Paleolithic Venus inside wants to be plump.
Keywords: Paleolithic Venuses, globesity, subliminal stimuli, archetype, obesitology
