Harsányi Gergely1,2, Kerekes Éva.1, Szokolai Viola 1,2, Végh Csaba 1,2, Duray Péter dr. 1,3, Nagy Zsolt B. dr. 1
1 GenePointPlus Magyarország Kft., Budapest, 2 Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Pécs, 3 Semmelweis Egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömb, Budapest
Absztrakt
Az elmúlt években megemelkedett az inzulinrezisztenciával küszködő páciensek száma. A genetikai kutatások következtében kiderült, hogy az inzulinrezisztencia genetikai háttere komplex, több génpolimorfizmus is hozzájárulhat a tünetek kialakulásához. A genetikai hajlam egy kockázati tényezőt jelent, amely megemeli a tünetek kialakulásának kockázatát. Az inzulinrezisztencia genetikai hajlamát kialakító főbb genetikai tényezők a FABP-, az ELOVL6-, a TCF7L2-, a TNF alfa-, az UCP- és az ADRB génpolimorfizmusok. A szakorvosi vizsgálatot követően a genetikai tanácsadás feladata a vizsgálat elméleti és gyakorlati hátterének elmagyarázása. A genetikai eredmény ismeretében, a tünetek megjelenése előtt már lehetősége nyílik a dietetikusnak, hogy szakorvossal együtt dolgozva az egészségmegőrzésre tudjon fókuszálni. A tünetek jelentkezését követően a genetikai eredmény abban segíti a dietetikust, hogy jobban megismerje a probléma hátterében lévő anyagcsere folyamatokat, ezáltal egyénre szabottabb étrendet tudjon kialakítani.
